Alapozóanyagok

Olajalap

A legrégibb és a legjobb alapozó az olajfestékekhez, különösen feszített vászonalap esetében, az olajalapú ólomfehér alapozó. Ez az anyag elég rugalmas ahhoz, hogy a vászon hőmérséklet vagy nedvesség hatására bekövetkező feszülését és nyúlását kövesse. Száradás után tartós alapozóréteget képez, amely a festék olajartalmából csak keveset szív magába.

Alkidalap

Az olajalapok helyett rugalmas, nem sárguló és gyorsan száradó alkidalapot használhatunk. Az egyes rétegekre már 24 óra elteltével festhetünk.


Akrilalap

Az olcsó akrilalap rugalmas, tartós, vízzel hígítható, és gyorsan szárad. Vászon, fatábla, papír és más felületek alapozására egyaránt alkalmas, és nem szükséges alá impregnáló enyvréteg. Néhány óra alatt megszárad. Elsősorban akrilfesték alá kíváló, mert élénk, világos alapozó réteget képez, élénkebbé teszi a színeket, amelyekből kivilágítanak a lazúrrétegek. A legjobb minőségű akrilalapokat olajfestményekhez is használják.

Szintetikus emulziók
Szintetikus emulziók

Szintetikus emulziók, mint festőalapok

A tanulók gazdaságossági szempontból gyakran a közönséges, matt háztartási mázoláshoz használt emulziókat használják, mert közepesen nedvszívó hatású, barátságos felületet adnak. Művészi festéstechnikához azonban ne alkalmazzuk , mert nem tartósak.

Tónusalap
Tónusalap

Tónusalap

A fehér alapon a színek összhatása csalóka, különösen a festmény korai stádiumában. A legtöbb szín fehér alapon sötétebbnek látszik, mint más színek környezetében, ezért hajlamosak vagyunk túlságosan világos színekkel dolgozni. Amennyiben semleges, féltónusú alapon dolgozunk, nagyobb biztonsággal tudjuk a színeket és árnyalatokat megitélni, s bátrabban használunk majd sötétebb és világosabb színeket. Amikor az alapozóréteg színe áttetszik a fölé húzott rétegeken, harmonikus hatást idéz elő, és a felsőbb rétegek színei is megteremti a kapcsolatot.

A tónusalap színét általában a festmény témájához igazítva választjuk ki, de rendszerint a kép legvilágosabb és legsötétebb színei között elhelyezkedő semleges színárnyalatot használunk. A szín legyen finom és nem feltűnő, különben elnyomja a festmény színeit. E célra legalkalmasabbak a higított földszínek, mint a velencei vörös, a természetes sziénaföld, és az égetett umbra, illetve a halványszürkék és zöldek.

A színezett alapokat festés előtt teljesen ki kell szárítani- az olajalapoknak egy - két nap kell, az akrilalapok viszont percek alatt megszáradnak. Vékony rétegben alkalmazva akrilfestékekkel is készíthető tónusalap, amelyre olajjal festhetünk.

Színes alap
Színes alap

Színes alap

Egyes művészek merész színeket választanak az alaphoz, amellyel a kész kép összhatását tudják beflyásolni. A mélyvörös alap például élénkebbé teszi a zöld mező látványát, a zöld alap pedig tompítja a meleg színeket.


Átlátszó alap

Az imprimitúrként is ismert átlátszó alapozás esetén az alapozófesték erős higításban, vékony rétegben kerül az alapra, s ez lehetővé teszi, hogy a festékrétegeken áthatoló fény visszaverődve fényessé, világossá tegye a színeket. Főként félig vagy egészen átlátszó színek használata esetén ajánlott.

A higított alapozószínt negyméretű szobafestőecsettel vagy nem foszló rongydarabbal vigyük fel.

A könnyed, lendületes vonások élénkebb hatásúak, mint a sima festékfolt. Néhány perc elteltével a lazúrréteget tiszta kendővel töröljük át, ettől lesz átlátszó az alap.


Opálos alap

Az opálos tónusalapokat viszonylag vastag, át nem látszó festés alá használjuk, ahol a fehér alap fényvisszaverő hatásának nincs sok szerepe.

A tubusból kevés festéket keverjünk el valamilyen fehér alapozóval, vagy miután fehérrel kikevertük, higítsuk kissé, s az alapzóréteget vékonyan kenjük át vele.

Ebben az esetben soha ne keverjünk olajfestéket akrilalappal vagy fordítva!

Anyagszerű alap
Anyagszerű alap

Anyagszerű alap

Ahhoz, hogy a kész kép felülete pasztózus legyen, az utolsó alapozó rétegre fektessünk durva szövésű anyagot, például zsákvásznat, majd nyomjuk rá.


Hírlevélre itt tudsz feliratkozni.