Színek
Tudásanyag

Színek  

A színkör

A művész egyik legfontosabb "kelléke" a színkör.Ez egy spektrum egyszerűsített változata, amikor kör alakban ábrázolják. Ezen az ún. alapszínek ( sárga, vörös, kék ) és a kevert színek (narancs, zöld, ibolya ) láthatóak, amelyekből az összes többi szín- a szürkéket és a barnákat is beleértve- kikeverhető.

Alapszínek

Az alapszínek a színkörön egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el, és olyan színek, amelyek nem állíthatók elő más színek keverésével.

Másodlagos színek

A kevert színek két alapszín vegyítésével állíthatók elő, így a ciánkék  és a sárga keveréke zöld, a vörösé és a sárgáé narancsm a vörösé és a ciánkéké ibolya.


Harmadlagos színek

A harmadlagos színek egy alapszín és a színkörön mellette feltüntetett kevert szín keveréke. Ha például a vöröset a jobb oldali szomszédos naranccsal keverünk, narancsvöröset kapunk, míg a baloldali szomszédjával a kékesibolyával keverve az eredmény kékesvörös.


Színkeverés

Elméletben az alapszínek eltérő arányú vegyítésével szinte valamennyi színárnyalat kikeverhető. A gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű, mivel a festékek előallításához használt pigmentek színe nem olyan tiszta, mint a fényé.

Piszkos színek

A színelmélet értelmében a kék és a sárga keveréke zöld, de egy kellemes kis sárga és egy barátságos kék nem mindi eredményez zöldet. Az ultramarinkéknek például vöröses árnyalata van, a citromsárgának pedig zöldes, így a kettő keveréke piszkoszöld.

Tisztaszínek

A tiszta zöld keveréséhez elengedhetetlen a megfelelő kiinduló színek- a képen valódi ciánkék és sárga- kiválasztása.

Egyenletes és részleges színkeverékek

A kívánt színt vagy a palettán keverhetjük ki, vagy a festőalapon elegyíthetünk két színt.

Két szín alapos elkeverésével egyenletes tömör harmadik szín keletkezik.

A vásznon történő részleges keveréssel érdekes egyenetlen, tört színt hozhatunk létre.

Meleg és hideg színek

 A vörösek és sárgák napfényt és a melegeséget idézik fel, míg a kék és a zöld árnyalatait a vízzel, a lombozattal vagy az árnyékkal társítjuk gondolatban, így meghatározott atmoszférát teremtenek a képen.

Semleges színek

A tiszta semleges színek a fehér és a fekete keverékei, s nem sorolhatók sem meleg, sem a hideg színek közé. a két vagy több szín keverésével létrehozott semleges színek az elemek arányától függően lehetnek meleg vagy hideg hatűsúak.

Mélység és tér

Mivel szemünk a hideg színeket távolabbinak érzékeli, mint a melegeket, a hideg és meleg színek egymás mellé helyezésével a tájképen a messzeség érzetét kelthetjük.

Szín és tónus

A tónus valamely szín relatív világosságát vagy sötétségét jelöli.

Viszonylagos tónusérték

Egyes színek természetüknél fogva világosabb tónusúak, mint mások. Az égszínkék például tónusában világosabb, min például a berlini kék.

Halványabb és sötétebb árnyalatok

Amikor egy színt keverünk, az eredmény az adott szín halványabb árnyalata lesz, míg a fekete hozzáadásával sötétebb lesz az árnyalata.

Intenzítás

Az intenzítás arra utal, mennyire tömény és erőteljes az adott szín. Az élénk, tiszta színek intenzítása erősebb, a sápadt, halványított színeké gyengébb.

Egy élénk, intenzív szín, például a kandiumvörös intenzítása fehér festék hozzáadásával csökkenthető, ekkor rózsaszín keletkezik. Ugyancsak csökkenti a szín intenzítását, ha kiegészítő színével vegyítjük, amitől a szürke irányába változik.

Az intenzitás szerepe a kontrasztteremtésben

Valamely semleges szín mellé intenzív színt helyezve a telt szín ragyogóbbnak fog látszani.

Váltogatás

A váltogatáson azt értjük, amikor sötét és világos formákat felváltva helyezünk egymás mellé, amitől a kép élénk, érdekes lesz, mivel a sötét és a világos váltogatása bonyolult kotrasztokat teremt. A váltogatással ugyanakkor mozgást, ritmust csempészhetünk a képbe, a néző tekintetét a világostól a sötétig és megint a világos felé vezethetjük. 

Színharmónia

A spektrum vagy a színkör ugyanazon tartományában- például a zöld és a sárga között- elhelyzkedő színek kapcsolata harmonikus. Hasonló tulajdonságokkal rendelkező színek a képen egymásmellé helyezve harmonizálnak egymással.

Közeli árnyalatok harmóniája

Egy adott szín árnyalatai, illetve valamely alapszín és az azt tartalmazó kevert szín (például a ciánkék és az ibolya) között érzékelhető a legszorosabb kapcsolat.

Színezet

Az egymáshoz közeli színárnyalatok összefoglaló megnevezése a köznapi nyelvhasználatban- pl. vörös, narancs, zöl, kék, stb. A kandiumvörös, az alizarin krapplakk és az alizarin skarlátvörös azonos színezetű, vagyis vörös.

Kiegészítő színek

A színkörön egymással szemben elhelyzkező színek a kiegészítő vagy kontrasztszínek. Három fő páros létezik - az egyes alapszínekhez a másik két alapszínből álló kevert színek rendelhetők. A vörösnek tehát a zöld, a kéknek a narancs, a sárgának az ibolya a párja. A kontraszt a kevert színek és a harmadlagos színek között is fennáll. (narancsvörös-kékeszöld, kékesibolya-vörösessárga, stb.)

A színkörön egymással szemben elhelyzkedő színek kontrasztot alkotnak, ezeket nevezzük kigészítő színeknek.

Élénk kontraszthatás

Amikor a kiegészítő színeket egymás mellé helyezünk a képen, erősítik egymást, és vibráló hatást keltenek. Mindkét szín intenzívebbnek látszik a másik mellett, mint önmagában.

Kontraszthangsúlyok alkalmazása

Egy harmonikus alakzat élénné tehető kontraszthangsúly alkalmazásával. Ragyogó színű hangsúlyok akás kis mennyiségben használva is erőteljes hatást keltenek. Egy zöld mezőn néhány piros vonás például különös érdekes hatású lehet.

Nem valódi kontrasztszínek

A nem valódi kontrasztszínek gyakran kellemesebb látványt nyújtanak a valódi kegészítő szineknél, amelyek két oldalán helyzkednek el a színkörön - az ibolya valódi kiegészítő színe a sárga, míg a kékesibolya és avörösesibolya nem valódi kontrasztszínek.

A kiegészítő színek keverése

A kontrasztszínek vegyítésével semleges szürke bagy barna árnyalatok jönnek létre.  A felhasznált színektől és arányuktól függően számtalan semleges színárnyalat keverhető ki.